Ritmusra lelni a nyarat

Június az Óceánok Hónapja, és a nyár első teljes hónapja az északi féltekén. Ez általában egy mozgalmas időszak az óceánvédelemmel foglalkozók számára, mivel összejöveteleket tartanak az ünneplés, a tárgyalások és az óceánok egészségét fenyegető kihívások előrejelzése céljából. Vannak évek, amikor elérkezik a Munka Ünnepe, és úgy érzem, mintha egy pillanatot sem töltöttem volna a vízen, pedig minden nap azon gondolkodom, mit tehetünk az óceánok bőségének helyreállításáért.

Ez a nyár más volt. Fókák és baglyok, halászsasok és delfinek közelében voltam – és az egész élővilág láthatatlan volt alattunk. Egy évtized vagy még régebb óta először kajakoztam. Egy szigeten táboroztam, és néztem, ahogy a hold felkel a sátram felett, miközben hallgattam a partot csapkodó hullámokat. Elfogadtam a meghívást, hogy néhány várossal arrébb csónakázzak a barátaimmal, és vacsorázzak velük egy ragyogó naplementében. Elvittem az unokámat az első csónakázásra, és testközelből láthattam az első homárját, ahogy kijött a csapdából. Még nem egészen áll készen a diótörős és citromos vajos homárfogásra, de nagyon boldognak tűnt, hogy velünk lehet. Remélem, jövőre is megismételhetjük.

Mindezek a kalandok emlékeztettek arra, hogy miért is csinálom, amit csinálok.

A nyár természetesen még nem ért véget, és a nyári időjárás még sokáig kitart. A hurrikánszezon felgyorsul, ahogy az ősz mozgalmas hónapjai is. Miközben az óceánok bőségének helyreállítására és a regeneratív kék gazdaság növelésére tekintünk előre, a tavaszra és a nyárra is visszatekintek. Az Óceán Alapítvány csapatának többi tagjához hasonlóan mi is felvesszük a különböző megbeszélések fonalát, és egy munkatervvé szőjük. Reménykedünk majd abban, hogy a hurrikánszezon nem bizonyul halálosnak az idén már látott szörnyű viharok után, és hálásak leszünk közösségünk minden tagjának, aki hozzájárul – értünk, a közösségeikért és a jövőért.